A DARTSRÓL CSAK ÚGY! I. RÉSZ
Benkő Attila 2009.03.24. 00:38
Az én dartsom, a te dartsod, az ő dartsa! A mi dartsunk!
A helyzet az, hogy megszállottak vagyunk mindannyian! Kipróbáltunk valamit, megtetszett és beleszerettünk és most már egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tudnánk elengedni illetve ez esetben abbahagyni. Többé vagy kevésbé beleivódott az életünkbe, érzéseinknek és késztetéseinknek egyik motorjává vált. Kiválthat belőlünk örömöt, keserűséget, dühöt és elégedettséget. Lemérhetjük általa az akaraterőnket, elszántságunkat kudarc- és sikertűrő képességünket és alakíthatja egy másik emberhez fűződő viszonyunkat és néha az iránta táplált érzéseinket is. Ha valaki képes nyitott szemmel figyelni saját magát dartsozás közben – és itt most nem csak konkrétan a versenyekre és a mérkőzésekre gondolok – az felér egy önismereti kurzussal! Jól példázza a játék szeretetét egy régi játékos által elmesélt történet! Úgy alakult, hogy idejének egy részét a Venyige utcában kellett töltenie az állam költségén! Dartsozni viszont muszáj volt! Tollbetétből, tűből és papírból megvoltak a nyilak, a tábla pedig egy lepedőre lett felrajzolva és már mehetett is a játék! Még 180-at is dobtam vele! – mondta elégedetten. Egy olyan dolgot pedig, ami ennyi mindenre képes, hiba volna elbagatelizálni! Hétről-hétre összegyűlünk és áldozunk a közös szenvedélyünk oltárán! Pénzt, szabadidőt, energiát és van, amikor kicsit magunkat is! Előfordul, hogy a család és a párkapcsolat rovására is megy ezen szenvedélyünk kiélése, hiszen a legtöbben dolgozunk, így az időt tőlük vesszük el, amikor dartsozni megyünk. Nem egyszer heves vitáink is vannak, sokszor előfordul, hogy nem kíméljük egymást de akkor is! A szenvedélyünk KÖZÖS! Közös azzal, aki a legfájóbb vereséget méri ránk és a pillanat hevében nem ő a legkedvesebb a szívünknek és azzal is, aki alkalomadtán ugyanígy érez irántunk! Aki valamit másképpen gondol arról, hogy milyenek legyenek a versenyek, ugyanúgy a darts körül pörgeti az agyát mint mi és nagy a valószínűsége annak, hogy ugyanúgy a jobbító szándék vezérli! Milyen könnyen elfelejtjük azt, hogy tulajdonképpen egy közösség vagyunk és ezáltal valamilyen formában egymásra is vagyunk utalva! A legutóbbi közgyűlés és az előtte lévő, különböző fórumokon történő vélemény nyilvánítások sokfélesége és hangneme megmutatta, hogy ahányan vagyunk, majdnem annyiféleképpen gondolkodunk a sportág jelenével és jövőjével kapcsolatban. A lényeg viszont az, hogy így visszagondolva nekem már csak az az érzés maradt meg abból az egészből, hogy mindenki aki ott volt és aki megszólalt, szereti ezt a játékot! És még körülbelül kilencszázvalahányan vagyunk, akik dokumentáltan is kinyilvánítottuk rajongásunkat! Jó ha átérezzük azt, hogy valahová tartozni nagyszerű dolog! Az egységélmény az, amit minden földi halandó állandóan és szünet nélkül hajszol, ezért hát nem érdemes elszalasztani egyetlen lehetőséget sem! Igen! A mi dartsunk, a mi imádott és sokszor elátkozott szenvedélyünk még ezt is tudja!
|