|
MEGKÉRDEZTÜK A RUCSKA JÓZSIT!
2009.06.08. 00:58
 Az idei steel magyar bajnokság második helyezettje, aki a legtöbb fordulón Bezzeg Nándival szemben maradt alul a döntőben! Három éve stabil tagja mind a steel-, mind pedig a soft válogatottnak! Rucska Józsinak tettünk fel pár kérdést és ha nem is lehet azt mondani, hogy azonnal , de minden igényt kielégítően és korrekten megválaszolta őket! Köszönet érte!
1. Először is egy szokásos kérdés. Mikor és hogyan ismrkedtél meg a dartsszal és mikor gondoltad először úgy, hogy ezzel komolyabban kellene foglalkoznod?
- Gimnazista éveim végén kezdtem magam belevetni a győri hétvégi klubéletbe. Ennek egyik állandó eleme volt a karambol biliárd mellett a baráti dartsparti. De ez ekkor még csak amolyan „bohóckodás volt”. Engem amúgy is jobban megfogott a biliárd, ebbe fektettem egyre nagyobb időt és energiát. 1994-ben megalakult az első hivatalosan bejegyzett biliárdklub Győrben , ettől kezdve szabadidőm jelentős részét az edzés és a versenyzés kötötte le. A darts , mint szórakozás jó darabig „ pihent”. Aztán egyre többen lettünk klubtagok, törzsvendégek, barátok. Köztük az a Takács Béla, aki akkor az Arrabona dartsklub versenyzője volt, egyébként egy nagyon jó kezű és nagyon jófejű játékos. Ő volt az egyetlen avatott dartsos e baráti társaságban, az ő hátán erősödve szerettük meg a játékot. Aztán érkezett a klubba egy steel tábla és egy amatőr csapatbajnoki versenykiírás.
Buliból beneveztünk. Három éven keresztül. Az első két évben csak megyei kvalifikációig jutottunk. Kuti László ekkor akart először elcsábítani a biliárdtól.Hiába. Az utolsó évben az országos döntőig jutottunk, harmadikak lettünk. Venesz Károly felismerte,hogy ez egy nagyon egységes jó csapat, mindenkit le akart igazolni, de ő sem járt eredménnyel. A dobálás mindannyiunknak csak hobbi maradt. Aztán 2000 végére olyan változások történtek a biliárdklubban amelyek ellehetetlenítették a további edzési, versenyzési lehetőségeket. Szakítanom kellett imádott sportommal. És íme a „sors keze” : ekkor futok össze Venesz Károllyal, aki elhív a hétvégi amatőr dartsversenyre. Elmentem, megnyertem. Ismét igazolási ajánlatot kaptam, amit ekkor már elfogadtam. Végül is a 2001-es évet már a Győri DC színeiben kezdtem.
2. Gyernekes családapa vagy. Hogyan tudod összeegyeztetni ezt a rengeteg versenyt a családi élettel? A párod mennyire tolerálja, a te hobbiddal járó távolléteket?
- Párommal immár 15. éve vagyunk együtt. Úgy ismert meg, úgy szeretett meg, mint fanatikus biliárdost ( akkoriban napi 6 órát is gyakoroltam ! ), elkísért a versenyekre, látta mennyire fontos nekem ez az ÉLETFORMA. ( A pecázás és a karaoke a hobbim. ) Belátta és elfogadta, hogy mennyire része életemnek a SPORT, és szerencsére ezen nem is akart változtatni. Elmondhatom : szerencsés vagyok. A gyerekek születése nagyon sok változást hozott, és tény: nem mindig tudok annyit velük lenni, amennyit szeretnék. Inkább az együtt töltött idő minőségére törekszem. Illetve minden évben vannak hosszabb időszakok (téli, nyári szünet),amikor az átlagosnál többet lehetek velük. A versenynaptár fontos mozgatója életemnek, de a napi edzésmunkára kevesebb időm jut, illetve az egyéni edzéseimet itthon dobom, amikor a gyerekek alszanak.
3. Tanító bácsi vagy! A gyerekek tudják azt, hogy aki őket tanítja az egyik legjobb magyar dartszjátékos?
- Tudják hogy mit sportolok. Olykor matekórán is előkerül a nyíl, ők is játszhatnak illetve délutáni foglalkozásokon is gyakorolhatnak. A helyi napilap is szokott írni az eredményekről és a gyerekek mindig jelzik, ha olvasták. De hogy ez milyen értékkel bír, azt nem hiszem hogy értik.
4. Azon kevés dartszosok egyike vagy, aki többnyire nyugodt tud maradni, akár egy fájó vereség után is! Ez tényleg így van, vagy „befelé” tombolsz?
- Senki sem örül egy vesztett legnek sem, nemhogy mérkőzésnek. Játék közben dühöngeni felesleges energiapazarlás. Ezt a luxust nem engedhetem meg magamnak. Egy vesztett mérkőzés után pedig csak az számít, hogy megtettem-e mindent a győzelem érdekében, kihoztam-e magamból a maximumot. Ha igen, nincs okom mérgelődni, ha nem, inkább ennek okait keresem.
5. Vannak-e távlati, merészebb céljaid a dartszsportban? Ha igen, mik azok?
- Persze, hogy vannak. Először is nagyon szeretnék magyar bajnok lenni! Ehhez azonban stabilabb és kiegyensúlyozottabb játékot kell nyújtani. Többet és eredményesebben szeretnék nemzetközi szinten versenyezni. Van már egy magyar játékos, aki azt az utat járja, amit én is szeretnék. Szóval munka van bőven.
6. Néha nekem úgy tűnt, hogy tulajdonképpen belenyugszol és elfogadod azt, hogy most nem lehetsz az első számú játékos és a döntőbe jutva, mintegy megadod magad az általad talán túlságosan is respektált Bezzeg Nándi elleni meccseken! Mégsem hinném, hogy ez így van! Mondjál nekünk erről valamit légy szíves!
- Soha nem állok oda feltartott kézzel Nándi ellen sem. Egyszerűen sokkal több tartalék van benne, hihetetlen teljesítményfokozásra képes. Nekem akkor van esélyem ellene, ha a csúcsformámban játszok, minden kiszállóm pontos és ő nem hozza magát. És az se mindegy mennyi energiát emésztettek fel az addigi ellenfelek. Meg kell nézni a generálátlagokat, mindent megmutatnak.
7. Véleményed szerint, hány olyan magyar játékos van, akivel mindig, mindenhol számolni kell és akit legyőzni mindig nagy dolog?
- Mindenki, és senki. Mindenkivel számolni kell, hiszen mindenki ugyanazért áll oda a vonalhoz : győzni akar! Ezt sosem szabad elfelejteni! Egy mérkőzés nagyon rövid is lehet, a motiváltság, a „tűz” bedarálhatja az önelégültséget. Másrészt viszont ha valaki tisztában van a tudásával, akkor nem az számít ki áll vele szemben, függetleníteni tudja magát az ellenféltől, hiszen saját magát kell legyőznie.
8. Kit tartasz, a legjobb hazai és külföldi játékosnak és ki a kedvenced?
- Bezzeg Nándort, Köntös Zsófiát, Phil Taylort. A sorrend tetszőleges.
9. Már két díjkiosztón is volt „szerencsénk” hallani az énekhangodat karaokee közben! Ki mondta neked,hogy te jól énekelsz? 
-Ki? HÁNYAN!!!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
, de minden igényt kielégítően és korrekten megválaszolta őket! Köszönet érte!
Súgó